5.fejezet: Magyarázatok

*Leah szemszöge*

Mikor belenéztem azokba a gyönyörű szemeibe és akkor leesett...ő az a farkas!
Abban a percben éreztem hogy a szívem gyorsabban kezd dobogni...fogalmam sincs hogy miért, talán a félelem miatt... Hirtelen fogalmam sem volt hogy mit tegyek csak tettem egy lépést hátra felé majd kicsit oldalra néztem és megláttam Lena szintén rémült arcát.

-Figyeljetek -szólalt meg a göndör vagyis Harry ahogy az imént kiderült...- Tudjuk kicsit ijesztő de nem kell félnetek tőlünk!
-Kicsit? -szólaltunk meg egyszerre.
-Ez..ez lehetetlen! Tuti megint álmodunk vagy meghaltunk...
-Ez nem álom és még eléggé éltek. -tette hozzá TC.

Lena-val egymásra néztünk. Nem tudtuk felfogni ezt az egészet. Egyszerűen oylan meseszerű volt az egész.. Farkasemberek? De hiszen olyanok abszolút nem léteznek! Még vámpírok sem nem hogy emberré változó farkasok...Ugyanazon ösztönből vezérelve hirtelen oltári gyors futásba kezdtünk egyenesen az erdő felé. Nem tudtuk merre futunk hiszen az erdő egyik olyan részén voltunk amin eddig még soha -nem mintha olyan sok részén jártunk volna- futás közben mindig hátra néztem de sehol senki...Ennyi? Nem is követnek?..gondolkodtam magamban de mire észbe kaptam Lena hirtelen megállt amit én későn vettem észre és neki mentem így mind a ketten előre estünk.Mikor sikerült felülnünk észre vettük az előttünk álló két farkast akik hirtelen átváltoztak a srácokká. Mi csak elkezdtünk a földön hátrálni még nem egy fához értünk ahol kénytelenek voltunk megállni. Ösztönösen felvettünk a kezünkbe egy-egy faágat és felálltunk majd a fiúk felé tartottuk.
Amire ők csak elkezdtek nevetni.

-Ugye tudjátok hogy azzal nem mentek sok mindenre? -kérdezte.
-De jobb a semminél...-válaszolt Lena.
-Oké, de dobjátok el mert nincs rá semmi szükség!
-Inkább menjetek el és hagyjatok minket békén!
-Azt nem lehet...-nézett rám TC.
-Kérlek..nyugodjatok le és menjünk vissza hozzánk mert megfáztok és ott mindent elmondunk.-mondta higgadtan Harry.

Mit akarhatnak tőlünk? Lena elkezdett veszekedni vele. Ahogy hallgattam a veszekedő párt egyre jobban magamon éreztem egy tekintetett. Mikor felé fordultam hirtelen egy nagy világosság villant be majd egyedül álltam a fehérségbe. Legszívesebben ordibáltam volna csakhogy egy árva szó sem jött ki... Hol vagyok? Hova tűntek a többiek? ... futottak át a kérdések az agyamon.

-Ne ijedj meg nagyon. -hallottam egy hangot a fejembe.- Itt nem tudsz beszélni...csak gondolattal tudunk kommunikálni. -tűnt fel előttem TC.
-Hol vagyok? -fogadtam meg a tanácsát és gondolatan kezdtem el "beszélni".
-Egy nyugodt helyen.
-Miért és hogyan?
-Hogy ne zavarjanak és megbírjalak nyugtatni. A gondolatátvitelt pedig kivételesen én hoztam létre. Jó régen használtam már ezt a képességet.... Remélem nem haragszol...én Thomas vagyok de hívj csak TC-nek vagy ahogy jobban tetszik. -mosolygott rám. Aww az a mosoly*-*
-Én Leah vagyok. Mit akartok tőlünk?
-Hát ez elég bonyolult... de megnyugtatlak hogy nem a baltás gyilkos vagyok és ahogy már Hazza is mondta nem tudnánk bántani titeket.
-Jó tudni...de még mindig elég zavaros az egész. Meg én mindig is azt olvastam hogy farkasemberek csak a mesékben léteznek.
-Pontosabban vérfarkasok...és ahogy látod ez nem igaz. Igen is létezünk.
-De ti embert esztek nem? -mire csak felnevet.
-Ne higgy el mindent amit olvasol.Amúgy nem de szükségünk van az emberekre...
-Miért?
-A bevetődés miatt.
-De mi az a bevetődés? Hallottam már látomásba meg tőletek is de nem tudom mi is az...
-Ez elég hosszú... -majd belekezdett.

...

-Szóval én vagyok a lenyomatod vagy mid?
-Igen.
-És... egymáshoz tartozunk? -kérdezem kicsit furán.
-Valami olyasmi...tudom milyen hülyeségnek tűnik az egész...egy idegen ember meglát, beléd szeret majd közli veled hogy te vagy élete párja. Ráadásul ha nem lenne elég az illető még félig farkas is. 

*TC szemszöge* 

-Igen..az egyszer biztos hogy ennél furább dolog sem történt még velem. -mosolyog rám. Gyönyörű a mosolya...
-Az egyszer biztos. -kezdünk el mint a ketten röhögni.- Tudom hogy még kicsit érthetetlen az egész de érlek bízz bennem, mert hidd el nem akarok rosszat. -nyújtom ki felé a kezem majd mikor épp megakarja fogni.... 

-Te meg mit csinálsz? -kérdezz rá Hazza.
-Már semmit. -majd csak rá nézek és mind  ketten elmosolyodunk.
-Jól van...

Igen Hazza valószínűleg észre vette hogy a szemem kifehéredett -ugyanis mikor ilyet csinálok a szemem teljesen kifehéredik. Kicsit ijesztőnek hangzik de nem az!- és megdobott egy tobozzal hogy elrontsa a pillanatot... persze nem tudta hogy majdnem sikerült megfognom a kezét..

-Jól vagy? -hallottam meg Lena hangját aki Leah-t kérdezgette.
-Persze. -válaszolt mosolyogva. Remek ezek szerint sikerült elnyernem a bizalmát. :)
-Ez mi volt? -kérdezz rá.
-Gondolatátvitel.. -vágja rá Harry.
-És az mi?
-TC különleges képessége... képes rá hogy belemenjen más emberek gondolatába és ott olyan mintha élőben találkoznának...tudnak beszélgetni, érintkezni stb...
- Értem... de ugye nem csinált veled semmit? -nézz aggódva Leah-ra.
-Dehogy is!Csak elmondta azt amiről tudnom kell. -mosolygott tovább. Látom sikerült őt is teljesen megbabonáznom. - Nyugi. nem bántott.

*Lena szemszöge*


-Kérlek..nyugodjatok le és menjünk vissza hozzánk mert megfáztok és ott mindent elmondunk.-mondta higgadtan Harry.Még hogy nyugodjak le?????Épp most változott át előttem.Még ezt meg kell emésztenem.A botot még mindig magam elé tartottam.

-Légyszíves tedd le és akkor mindent elmagyarázok.Rendben? -kérdezte mosolyogva.Annyira aranyos volt hogy leengedtem a botot magam mellé és várakozóan néztem rá.Mikor még minig engem bámult megköszörültem a torkom.

-Ja bocsi......elvesztem a szemedben. -nézett rám pajkosan.Erre a mondatra gyorsabban vert a szívem de próbáltam nem kimutatni hogy mennyire örülök ennek.Még mindig póker arccal figyeltem.

-Szóval a bevésődés.......az egy csodálatos dolog egy vérfarkas életében.......A bevésődés az az amikor megtalálja a lenyomatát.
-A mit?
-A lenyomatát.Élete párját.Csak vele élhet,csak őt szereti.És én megtaláltam.Te vagy az Lena.
-Én?Biztos vagy te ebben?
-Másban még nem voltam ennyire biztos mint abban hogy szeretlek téged.
-De nem is ismersz.
-Ahj Lena.......ne akarj menekülni a sorsod elől,ne akarj menekülni tőlem ugyan is nincs miért.Nem szolgáltam rá arra hogy eltaszíts magadtól....még csak most találtalak meg.Kérlek.

Könyörgően nézett engem a zöld íriszeivel.Nem bírtam neki nemet mondani.Még csak gondolni sem mertem rá hogy nemet mondok mert akkor......mi van ha nem látom többet?Nekem szükségem van rá.Érzem hogy kötődök hozzá.Nem láthatóan bólintottam de még ezt is észrevette.Aranyosan rám mosolygott amitől kirázott a hideg.

-Van még valami.....a csók.
-A csók?
-Igen.....amikor először megcsókollak akkor a lelkünk összekapcsolódik.Attól a pillanattól fogva tudjuk hogy a másik mit érez vagy éppen hol van.
-Értem.Úristen.....mi van TC szemével?

Ugrottam egy nagyot annyira megijedtem.TC szeme fehér volt....értitek FEHÉR!!

-Nyugi Lena. -nyugtatott Harry.Meg fogott egy tobozt és TC-hez vágta.Erre már a srác is felfigyelt és kék szemeivel Leaht kezdte nézni.
-Te meg mit csinálsz? -kérdezz rá Harry.
-Már semmit.
-Jól van...
Rá mosolygott a lányra ő meg vissza.Rögtön oda mentem a Leah-hoz.
-Jól vagy? -kérdezgettem barátnőm.
-Persze. -válaszolt mosolyogva.
-Ez mi volt? -kérdeztem rá.Ez tényleg rémisztő.
-Gondolatátvitel.. -vágja rá Harry.
-És az mi?
-TC különleges képessége... képes rá hogy belemenjen más emberek gondolatába és ott olyan mintha élőben találkoznának...tudnak beszélgetni, érintkezni stb...
- Értem... de ugye nem csinált veled semmit? -kérdezem még mindig aggódva TC-ben még nem bízok.
-Dehogy is!Csak elmondta azt amiről tudnom kell. -mosolygott tovább. - Nyugi. nem bántott.

Kezdtem megnyugodni.Lehet hogy lehet ezekben a srácokban bízni hiszen........CSAK VÉRFARKASOK.....nem nagy kunszt.Egyszer csak a semmiből ágak reccsenését hallottuk.Körül néztünk és a táborba járó ismerőseinket fedeztük fel.

-Úristen!Meg vannak!Hol voltatok!Annyira aggódtunk értetek!
-Semmi bajunk!-mosolyogtam rájuk.

Aztán Teo lépett elém Leah elé pedig Fredo.

-Biztos hogy jól vagy?-fogta meg az arcom és közelebb hajolt.Valahogy éreztem hogy ennek nem lesz jó vége.

*Hazza szemszöge*

-Biztos hogy jól vagy?-fogta meg az arcát és közelebb hajolt.Na nálam itt szakadt el a húr.Éreztem hogy erőteljesebben kezd el verni a szívem és ahogy remegek.Igen remegtem a dühtől.Éreztem hogy nem sok kell már ahhoz hogy átváltozzak.Éreztem az ereimben lüktető vért és azt is hogy mindjárt letépem annak a gyereknek a kezét és megetetem vele.

-Hazza nyugi! - szólt rám TC.Próbáltam visszafogni magam és nagyjából sikerült.

Láttam TC hogy ő is nehezen bírja de sikerült legyűrni a farkas énjét de tudtam hogy csakis Leah miatt.Nem tétlenkedtem.Oda álltam Lena mellé,átkaroltam a derekát ezzel egy kicsit meglökve a srácot.Erre a mozdulatomra rám fintorgott és vissza ment a csapathoz.TC is ugyan ezt tette.

-Lányok gyertek vissza. -szólt oda nekik  az egyik lány.
-Mi inkább maradunk.Majd holnap talizunk rendben?

Rendben!!!!!!!!!!!!!   Válaszoltam helyettük is.







Na csoki mindenkinek!! Ez lenne az 5.fejezet!Reméljük tetszett!! HA igen akkor komizz,pipálj,iratkozz fel meg hogy tudjuk hogy nem csak maguknak írjuk azt a storyt!
Előre is Thanks!!  :*